Czóbel Minka, Erdők
Nem erdő, melynek nincs dala, virága,
Mit tavasz nem díszíthet.
A komor fenyves, váltig zöldben állva,
Nem más csak néma díszlet.
Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra,
A fák élnek maguknak,
Mint emberek közt zordon nagyravágyók
S borongó életuntak.
Oh, más az erdő, odalenn a Nyíren
Az aranyos homokban,
Mint szép menyasszony ezüstfátyolával
Áll ott a nyírfa, lombban.
És halk csevet, bizalmas suttogás van,
Így szoktak a leányok,
Fehérre fátylat, reszketőt ha öltve
A boldogságra várnak.
Megbújva lomb közt, csillog, mint a tükrön
A rezgő ezüstfátylon,
Majd kósza módra, játszik itt a napfény
A vadvirágos páston.
Derűbe fürdik meg a nyírfaerdő,
Azért üdébb a bája -
Mint tiszta szívnek nincs mit rejtegetni,
Csak fénye van, nem árnya.
De más az erdő televény földjében
Az ős Pannoniának,
Ha lombos koronájuk hordva fennen
Tölgyóriások állnak.
Száz kart feszítve, készen a birokra,
Ha megdördül az alj-ég,
A tölgyben mintha erős, viharedzett
Férfiak lelke laknék.
Ki zúg ijesztőn versenyt a viharral
Teljében az erőnek?
S ki zsong szerelmes, enyhe suttogással
Lágyabban, mint a tölgyek?
És van-e érzés szívből ajkra szálló,
Melyre ne volna hangja?
A tölgybe', mintha egy szerelmes férfi
Ábrándos lelke lakna.
S mit óva rejt a kandi napsugártól
Smaragdzöld enyhe sátor,
Üdén tenyésző százszorszép virágok
S édes szerelmi mámor.
Boldog madarak laknak ott dalolva
Balzsamot hord a szellő...
Oh, van-e szebb e kerek egy világon
Tenálad tölgyfaerdő!.
(Györgyi Alajos: Czóbel István, Emma és Minka-portreja (1857),
Budapest, Nemzeti Múzeum)
Néhány szó a költőnőről
Nem erdő, melynek nincs dala, virága,
Mit tavasz nem díszíthet.
A komor fenyves, váltig zöldben állva,
Nem más csak néma díszlet.
Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra,
A fák élnek maguknak,
Mint emberek közt zordon nagyravágyók
S borongó életuntak.
Oh, más az erdő, odalenn a Nyíren
Az aranyos homokban,
Mint szép menyasszony ezüstfátyolával
Áll ott a nyírfa, lombban.
És halk csevet, bizalmas suttogás van,
Így szoktak a leányok,
Fehérre fátylat, reszketőt ha öltve
A boldogságra várnak.
Megbújva lomb közt, csillog, mint a tükrön
A rezgő ezüstfátylon,
Majd kósza módra, játszik itt a napfény
A vadvirágos páston.
Derűbe fürdik meg a nyírfaerdő,
Azért üdébb a bája -
Mint tiszta szívnek nincs mit rejtegetni,
Csak fénye van, nem árnya.
De más az erdő televény földjében
Az ős Pannoniának,
Ha lombos koronájuk hordva fennen
Tölgyóriások állnak.
Száz kart feszítve, készen a birokra,
Ha megdördül az alj-ég,
A tölgyben mintha erős, viharedzett
Férfiak lelke laknék.
Ki zúg ijesztőn versenyt a viharral
Teljében az erőnek?
S ki zsong szerelmes, enyhe suttogással
Lágyabban, mint a tölgyek?
És van-e érzés szívből ajkra szálló,
Melyre ne volna hangja?
A tölgybe', mintha egy szerelmes férfi
Ábrándos lelke lakna.
S mit óva rejt a kandi napsugártól
Smaragdzöld enyhe sátor,
Üdén tenyésző százszorszép virágok
S édes szerelmi mámor.
Boldog madarak laknak ott dalolva
Balzsamot hord a szellő...
Oh, van-e szebb e kerek egy világon
Tenálad tölgyfaerdő!.
(Györgyi Alajos: Czóbel István, Emma és Minka-portreja (1857),
Budapest, Nemzeti Múzeum)
Néhány szó a költőnőről
Születésnapját 12-én ünnepelte, Tidrenczel Sándor szerint viszont 8-án született Anarcspusztán a szimbolizmus első hazai képviselője, a századfordulós modern líra és a Nyugat egyik előfutára – Czóbel Minka (1855-1947), sz. Vilhelmina. A költői véna nem volt idegen a családtól, hiszen dédapja Orczy Lőrinc generális-költő, nagyanyja Kazinczy Ferenc unokatestvére, Kazinczy Zsófia volt. Közvetlen környezete jó néven vette irodalmi érdeklődését – sógora, Mednyánszky László bíztatására kezdett publikálni. Kedvező kritikát kapott Jókai Mórtól és Justh Zsigmondtól is, így jelent meg első kötete 1890-ben Nyírfa lombok címen.
Gróf Vay Éva és Czóbel Imre gyermekeként előkelő nevelésben volt része – beutazta Európát, tanulmányait a Sorbonne-on végezte. Átvette a francia dekadensek stílusát, és Walt Whitmant tanulmányozva szabad verseket írt, saját szavaival ritmikus prózát – elsők között hazánkban. Neki köszönhetjük az első magyar Paul Verlaine és Ibsen fordítást is, bár Madách Ember tragédiájának német és Petőfi több költeményének angol fordítása is nevéhez fűződik. Verlaine egyébként példaképe volt, és Ibsennel 1890-ben személyesen is találkozott Magyarországon, sőt az oszlói Ibsen Múzeumban testvéreivel együtt ma is látható Mednyánszky László festményén. A képet 1894-ben küldte neki ajándékba - a köszönő levél másolata az interneten olvasható.
Sorra jelentek meg verseskötetei az 1890-es években,
Nyírfalombok (1890)
Újabb költemények (1892)
Maya (1893)
Fehér dalok (1894)
A virradat dalai (1896)
Kakukfüvek (1901)
· A Nyirségből
· Képek
· Hangulatok
· Apró történetek
· Boszorkánydalok
· Magány
Opálok (1904)
Az erdő hangja (1914)
· Az erdő hangja
· Tükrökről, szobákról
· Három falu határából
· Egy Hét
· Álmok kertje
és prózai alkotásainak többsége is erre az időre tehető:
Hafia (1891)
A két aranyhajszál (1891)
La migration de l'ame (1897)
Pókhálók (1906)
A fekete lovas (1914)
Báthory Erzsébet (1941)
Bár hivatásának a költészetet tartotta, aktív részt vállalt a birtok irányításában, és különböző gazdasági tevékenységeket is végzett. Így méhészkedett, foglalkozott a borászattal és kutyatenyésztéssel. Vigyázott egészségére és ha a szükség úgy hozta, másokon is segített tudományával, ugyanis jól ismerte a nyírségi gyógynövényeket. Fiatalabb korában szívesen táncolt, mászott hegyet, és élete végéig lovagolt.
Utolsó prózai művének megjelenése után egy évvel Kiss Margit egyetemi disszertációt írt az ekkor már évtizedek óta a szabolcsi birtokon visszavonultan élő költőnő életéről és műveinek a jelentőségéről. Eredményei azonban kevesekhez jutottak el, ahogy 1910k. elszegényedésük idejétől alig emlékeznek rá. Az utóbbi időben azonban egyre több műve újra megvásárolható könyv formában, vagy elolvasható az interneten. Vannak persze olyan művei is, melyekről ismerői sem tudják, hogy tőle származnak. Két magyar nótát említek: Száz szál gyertya és az Esik eső sűrű cseppje.
Tálas Anikó , Czóbel Minka és Büttner Helén barátsága: http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/249-262.pdf